Sok olyan felhasználó, aki soha nem használt oxigénkoncentrátort, gyakran felteszi a kérdést: honnan származik pontosan az oxigén? A valóságban az oxigénkoncentrátor nem *termel* oxigént a semmiből; sokkal inkább szűrőként működik, és a gáz elkülönítésének és tisztításának sajátos célját szolgálja.
Az oxigénkoncentrátor által az oxigén előállításához használt nyersanyag-egyszerűen-a minket körülvevő levegő. A környezeti levegő elsősorban nitrogénből (körülbelül 78 térfogatszázalék) és oxigénből (kb. 21 térfogatszázalék) áll, a fennmaradó rész pedig nemesgázokból (0,934%), szén-dioxidból (0,04%) és nyomokban egyéb anyagokból (0,002%). Amint az nyilvánvaló, a nitrogén és az oxigén messze a két leggyakrabban előforduló gáz a levegőben. Az oxigénkoncentrátor alapvetően szitaként működik: kivonja az oxigént a levegőből, -ezáltal növeli annak koncentrációját-, miközben az összes maradék nitrogént kiüríti a gépből.
Az oxigénkoncentrátor központi eleme a kompresszor, amely a levegő összenyomásáért felelős. Egy adott térfogatú sűrített levegő megfelelő mennyiségű oxigént ad. A kompresszoron való áthaladás után a levegő a következő kulcselembe áramlik: a molekulaszitába. A molekulaszita az a mechanizmus, amely elválasztja a nitrogént az oxigéntől a levegőelegyben. A kivont, tisztított oxigén ezután egy tároló- és szállítórendszerbe kerül, a gép oxigénkimenete felé áramlik, ahol orrkanült vagy oxigéncsövet lehet csatlakoztatni az inhalációhoz. A felesleges nitrogént külön útvonalon vezetik át, és a gépen kívülre távoznak. A ritmikus "puffadás" hang, amelyet gyakran hall a készülékből, egyszerűen az oxigénkoncentrátor hangja, amely kiengedi ezt a nitrogént. Ez a folyamat meglehetősen egyszerű és könnyen érthető; ha azonban további magyarázatra van szüksége, kérjük, tekintse meg az alábbi diagramot.
