Tömeg
Ez a gáz tömegére vonatkozik, általában milligrammban (mg), grammban (g), kilogrammban (kg) vagy tonnában (t) kifejezve. A térfogat a gázt tartalmazó tartály belső térfogatára vonatkozik; általában köbmilliméterben (mm³), köbcentiméterben (cm³) vagy köbméterben (m³) adják meg. A fajlagos térfogat az anyag egységnyi tömege által elfoglalt térfogat; a *V* jellel jelöljük. A gázok fajlagos térfogatát m³/kg-ban, míg a folyadékoknál l/kg-ban mérik.
Nyomás, egységnyi területre jutó erő, légköri nyomás, abszolút nyomás, relatív nyomás
Azt az erőt, amelyet a mozgó gázmolekulák egy tartály falának ütközése generál, *nyomásnak* nevezzük. A tartály felületének egységnyi területére kifejtett nyomást *területegységenkénti erőnek* (vagy egyszerűen *nyomásnak*) nevezzük. Hagyományosan olyan mértékegységeket használnak, mint a higanymilliméter (Hgmm) vagy az erő per négyzetcentiméter (cm²); a nemzetközileg szabványosított (legális metrológiai) mértékegységek azonban a Pascal (Pa), a kilopascal (kPa) és a megapascal (MPa). Átalakításon keresztül: 1 Hgmm=133.3 Pa=0.1333 kPa; 1 MPa=1000 kPa=1, 000 000 Pa; és 1 ATA=0.1 MPa.
A bolygót beborító vastag légköri réteg által a Föld felszínére-vagy a rajta elhelyezkedő tárgyakra- gyakorolt nyomást *atmoszférikus nyomásnak* nevezzük, és a *B* szimbólummal jelöljük. A közvetlenül egy tartály vagy tárgy felületére ható nyomást *abszolút nyomásnak* nevezzük; az abszolút nyomásértékeket az abszolút vákuum kezdőpontjához viszonyítva mérjük, és a *P*ABS szimbólum jelöli.
Az olyan műszerekkel mért nyomást, mint a nyomásmérők, a vákuummérők vagy az U-csöves manométerek, *mérőnyomásnak* (más néven *relatív nyomásnak*) nevezik; A túlnyomást a légköri nyomáshoz viszonyítva mérik, és a *P*g szimbólum jelöli. A három mennyiség közötti kapcsolatot a következőképpen fejezzük ki: *P*ABS=*B* + *P*g.
Hőmérséklet, abszolút hőmérséklet, relatív hőmérséklet, kritikus hőmérséklet, kritikus nyomás
A hőmérséklet az anyag molekuláinak hőmozgásának statisztikai átlagát jelenti. A gáz hőmérséklete a gázmolekulák hőmozgásának megnyilvánulása. A gáz hőmérsékletét általában Celsius-fokban (fok) fejezik ki, a víz fagyáspontját 0 fokban határozzák meg. A fizikában gyakran használják az *abszolút hőmérsékletet*, amelyet a "K" szimbólum jelöl. Az abszolút hőmérséklet –273 fokot állapít meg nullapontként. A Celsius-fok és az abszolút hőmérséklet közötti összefüggést a következő képlet adja meg: *T*=*t* + 273. Ezenkívül brit tudósok gyakran használják a *Fahrenheit* skálát, amelyet az F fok szimbólummal jelölnek. Mivel bármilyen gáz cseppfolyósítható bizonyos hőmérsékleti és nyomási feltételek mellett, minél magasabb a hőmérséklet, annál nagyobb a cseppfolyósításhoz szükséges nyomás. Ha azonban a hőmérséklet túllép egy bizonyos küszöbértéket, semmiféle megnövekedett nyomás,-bármekkora{12}}nem idézhet elő cseppfolyósodást. Ezt a speciális hőmérsékletet *kritikus hőmérsékletnek* nevezik, az ezen a hőmérsékleten szükséges minimális nyomást pedig *kritikus nyomásnak*.
A *harmatpont* arra a hőmérsékletre utal, amelyen a gázban jelenlévő nedvesség telítetlen gőzállapotból telített gőzállapotba megy át. Amikor ez az átmenet megtörténik, apró harmatcseppek kezdenek képződni; a hőmérséklet, amelyen ezek a cseppek először megjelennek, a harmatpont. Mivel a harmatpont nyomás-függő, különbséget kell tenni a *légköri harmatpont* (vagy normál-nyomási harmatpont) és a *nyomás harmatpontja* között. A légköri harmatpont azt a hőmérsékletet jelöli, amelyen a nedvesség normál légköri nyomáson lecsapódik, míg a nyomási harmatpont a nedvesség kondenzációs hőmérsékletére utal meghatározott, megemelt nyomáson. A két érték között konverziós kapcsolat van (amely konverziós táblázatokkal határozható meg); Például, ha a nyomás harmatpontja 5 fok 0,7 MPa nyomáson, akkor a megfelelő légköri harmatpont (0,101 MPa-nál) -20 fok. A gáziparban, hacsak kifejezetten másként nem jelezzük, a „harmatpontra” való hivatkozás a légkör harmatpontját jelenti. A *párolgás* azt a folyamatot írja le, amelynek során egy anyag folyékony halmazállapotból gáz halmazállapotúvá válik; ez a folyamat magában foglalja a párolgást és a forralást is. A *kondenzáció* viszont azt a folyamatot írja le, amelynek során a gáz folyadékká alakul.
Tisztaság
A tisztaság a gázok kritikus műszaki paramétere. Példaként a nitrogénre: a nemzeti szabványok szerint a nitrogén tisztasága három osztályba sorolható: -Ipari-minőségű nitrogén, tiszta nitrogén és nagy-tisztaságú nitrogén. A megfelelő tisztasági szintjük 99,5% (0,5% vagy kisebb O2-tartalommal), 99,99% (0,01% vagy kisebb O2-tartalommal) és 99,999% (0,001% vagy kisebb O2-tartalommal).
Áramlási sebesség, térfogatáram és tömegáram
Az *Áramlási sebesség* arra a gázmennyiségre utal, amely a gáz áramlása során időegység alatt egy vezeték adott keresztmetszetén{0}}áthalad. Az áramlási sebességet kétféleképpen lehet kifejezni: *térfogat-áramlási sebességként* vagy *tömegáramként*. Az előbbi a csővezeték adott keresztmetszetén áthaladó gáz térfogatát-jelöli, míg az utóbbi a rajta áthaladó gáz tömegét. A gáziparban a térfogatáram a tipikusan alkalmazott standard mérőszám, amelyet m³/h (vagy L/h) egységben mérnek. Mivel a gáz térfogata a hőmérséklettől, a nyomástól és a páratartalomtól függ, az összehasonlíthatóság kedvéért a gyakran hivatkozott térfogatáram általában "standard körülményekre" utal (20 fokos hőmérséklet, 0,101 MPa nyomás és 65%-os relatív páratartalom). Ilyen körülmények között az áramlási sebességet Nm³/h egységekben fejezik ki, ahol az "N" a "standard feltételeket" jelenti.
A levegő összenyomható; ha mechanikai munkát végeznek a levegőn egy légsűrítővel,{0}}ezáltal csökken a térfogata és nő a nyomása-, a keletkező anyagot sűrített levegőnek nevezzük. A sűrített levegő számos szennyeződést tartalmaz: 1. Víz (beleértve a vízködöt, vízgőzt és kondenzátumot); 2. Olaj (beleértve az olajcseppeket és az olajgőzt is); és 3. Különféle szilárd anyagok (például rozsdarészecskék, fémpor, gumipor, kátrányszemcsék és szűrőközegből vagy tömítőanyagokból származó finom részecskék). Ezenkívül tartalmazhat különféle káros vegyi anyagokat, amelyek szagokat keltenek. A vízgőz eltávolítható a sűrített levegőből olyan módszerekkel, mint a nyomás, hűtés vagy adszorpció. A folyékony víz olyan módszerekkel távolítható el, mint a melegítés, szűrés vagy mechanikus elválasztás.
Adszorpció és membránpermeáció
Az adszorpció egy vagy több komponens szelektív koncentrációja a gázkeveréken belül egy porózus szilárd anyag felületére. Az adszorbeálandó komponenst *adszorbátumnak*, míg a porózus szilárd anyagot *adszorbensnek* nevezik. Az adszorbens és az adszorbátum közötti kötőerő jellemzően kémiai kötés; az adszorbátum ezt követő felszabadulását (deszorpcióját) a hőmérséklet emelésével vagy az adott komponens parciális nyomásának csökkentésével érik el a gázelegyben. Egy különálló forgatókönyv szerint-*kemiszorpcióként*- az adszorbátum kémiai reakcióba lép a szilárd adszorbenssel; általában a kemiszorbeált anyagokat nem lehet regenerálni.
A membránpermeáció a gáztisztítással összefüggésben azt az eljárást jelenti, amelyben egy polimer membrán egy vagy több gázkomponens szelektív áthatolása alapján választja el a gázokat a membrán egyik oldaláról a másikra. A kérdéses specifikus komponens feloldódik a polimer membrán felületében, majd a membránon keresztül vándorol egy koncentrációgradiens hatására. Ez a koncentráció-gradiens úgy tartható fenn, hogy biztosítjuk, hogy az adott komponens parciális nyomása a membrán egyik oldalán magasabb maradjon, mint a másik oldalon lévő parciális nyomása.
